Február 28-án Finnországban a Kalevala napját ünneplik.
A Kalevala-nap – méltán – a finn kultúra ünnepe is. Bár korábban is rendszeresen megemlékeztek róla, 1978-ben az ún. zászlós napok rangjára emelték a Kalevala születésnapját.
A nemzeti eposz jelentős hatást gyakorolt a finn kultúrára és a nyelvre, illetve valamennyi művészeti ágra, sőt a Kalevala nemcsak Finnország számára meghatározó mű, hanem világirodalmi szempontból is rendkívül értékes alkotás.
Miért épp február 28. lett a Kalevala napja? Elias Lönnrot, eposzíró 1835. február 28-án tette közzé a Kalevalához írt előszavát. Ez az ún. Régi Kalevela, amely később kibővült, és az így létrejött Új Kalevala 1849-ben jelent meg.
Elias Lönnrot (1802-1884) rendkívül sokoldalú személyiség volt, ha csak a ,,foglalkozásait” próbáljuk felsorolni, akkor is rendkívül hosszú a lista (pl. nyelvész, orvos, néprajztudós, újságíró, botanikus, költő, író, nyelvújító stb.).
A Kalevala megírásának forrását az a nagyszabású gyűjtőmunka képezte, amelyet Elias Lönnrot végzett hosszú éveken át. Lönnrot 1828-tól 1849-ig népdalgyűjtő körútjai során hatalmas népköltészeti kincs birtokosa lett. Ezek felhasználásával írta meg a végső formájában 50 énekből álló Kalevalát.
Elias Lönnrot jelentőségét roppant találóan fogalmazta meg Hegedüs Géza ,,Irodalmi arcképcsarnok” című munkájában: a görög eposzíróval, Homérosszal ellentétben a finn Elias Lönnrot valóságos (és egyetlen) személy volt, amit Homéroszról már nem lehet ekkora bizonyossággal állítani.
,,A múlt században élt finn Elias Lönnrot főleg abban különbözik az ókori görög Homérosztól, hogy ő egész bizonyosan élt, körorvos volt egy eldugott kis faluban, szorgalmasan gyűjtötte a népdalokat és népmeséket, tanulmányozta finn anyanyelvének titkait, keresgélte a finn irodalom emlékeit. Ezért azután a vidéki doktort meghívták Helsingforsba (a mai Helsinkibe) a finn nyelv és irodalom professzorának. Attól kezdve, hogy a „Kalevala” megjelent és mellette egy példaszerű lírai gyűjtemény, a „Kanteletar” is világtekintély, otthon pedig nemzeti büszkeség lett. 60 éves korára az egyetem díszdoktora, az Irodalmi Társaság és a Tudományos Társaság (vagyis Tudományos Akadémia) elnöke, féltucat külföldi Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Magyar Tudományos Akadémiának is olyan nagyrabecsült tagja, aki székfoglalóját a megjelent tudósok meglepetésére magyar nyelven tartotta meg, méghozzá jó kiejtéssel magyarázta a finnugor nyelvek verselési lehetőségeit. Amikor a hallgatók csodálkozva kérdezték, honnét tud magyarul is, a vállát vonogatta és azt mondta, hogy aki finnugor nyelvekkel tudományos igénnyel foglalkozik, annak illik tudni is a finnugor nyelveket. De azért jólesően lepte meg, hogy Hunfalvy Pál, a pesti egyetem finnugor nyelvészeti professzora finnül köszöntötte, méghozzá szintén jó kiejtéssel, és ettől kezdve egymást akarták túlszárnyalni, hogy melyikük tud jobban magyarul, illetve finnül.” (Hegedüs Géza)
A Kalevala napján mindenképpen fontos megemlékeznünk azokról a műfordítókról is, akiknek köszönhetően magyarul is olvashatjuk a Kalevalát.
Az első teljes magyar fordítás Barna Ferdinánd munkája, aki 1871-ben német nyelvű szöveget használt a fordításához. A finn eredetiből készült első teljes fordítás Vikár Béla érdeme (1909). A későbbiekben három további teljes fordítás készült még: Nagy Kálmán (1971), Rácz István (1976) és Szente Imre (1987) áldozatos munkájának eredményeképpen.
Azok, akik szívesen beleolvasnának a finn nemzeti eposzba, az Országos Széchényi Könyvtár digitális archívumában is megtalálhatják a Kalevala magyar nyelvű fordításait.
Elias Lönnrot személyét és munkásságát hazájában mind a mai napig elismerik, és a Kalevala nevét viselő február 28-i ünnepnapon kívül is rendszeresen igyekeznek tisztelegni a mű és az alkotója emléke előtt. Túlzás lenne persze azt gondolni, hogy a finnek mind Lönnrot-szakértők és a Kalevalával kelnek és fekszenek (miért is tennék?)!
Megemlékezni a múlt idők nagyjairól sokféleképpen szokás. Azt viszont kevés íróról mondhatjuk el, hogy kisbolygót is elneveztek róla. A Kalevala írója ezen kevesek közé tartozik. Van ugyanis az égen egy aszteroida, amely Elias Lönnrot nevét viseli. A 2243 Lonnrot aszteroidát a finn Yrjö Väisälä fedezte fel 1941. szeptember 25-én, és a csillagász a Kalevala íróját választotta névadóul.
Mások ezt írták Elias Lönnrotról és a Kalevala napjáról:
maFINN 