A húsvét jönni fog, már csak rajtunk múlik, hogyan fogadjuk. Megváltozott körülmények között, újragondolva, újraértékelve. Talán még pozitív hozadéka is lehet, ha ezúttal nem a megszokott rutinok mentén éljük az életünket, és nem szenvtelenül, belefeledkezés nélkül suhanunk át az ünnepeken.
Hatalmas különbségek vannak abban, ki miért tartja fontosnak a húsvétot, vagy egyáltalán fontosnak tartja-e. Van, aki vallási-szakrális időszakként tekint a húsvétra, sőt az azt megelőző várakozásra is. A keresztény hit felől nézve nagyobb ünnep és ajándék nem is igen létezik.
Mások számára a néphagyomány ápolásának nagyszerű lehetősége ez az ünnepkör, mely ebből a szempontból nézve csupa vidámság, önfeledtség és mindenek előtt közösségi élmény.
Ünnepelhetünk az otthonunkban, egyedül, családi vagy baráti körben. Belevethetjük magunkat egy nagyobb közösség (rokonok, barátok, falu vagy városrész) életébe, de akár el is utazhatunk kiszakítva magunkat a megszokott környezetünkből.
Van, aki hetekkel előtte már készül, testben és lélekben, lakást dekorál, lelket díszít. Mások belezuhannak az ünnepbe, s ha nem lenne munkaszüneti nap, lehet, hogy meg is feledkeznének róla.
A húsvét 2020-ban sem marad el, a kérdés, várjuk-e, készülünk-e rá a jelen körülmények között is. Hogy ez a mostani húsvét más lesz, az biztos. Utólag nagy bölcsességeket tudunk majd mondani róla.
Lehet, hogy idén a nagy utazás mindössze azt fogja jelenteni a többség számára, hogy átsétálnak az egyik szobából a másik szobába, vagy járnak egyet a ház körül. A garzonlakásban, az egyterű otthonokban élőknek, a szobabérlőknek még nagyobb fantáziára lesz szükségük a házi helyváltoztatást illetően.
Kevesebb lesz a sallang és a személyes kontaktus, térben megnő a távolság ember és ember között, vagy más szempontból éppen azt élhetjük át, hogy a komfortoshoz képest jelentősen lecsökken a személyes terünk, minden csupa gát és korlát. A tér és az idő új értelmet nyer, vagy értelmét veszti.
Önmagunk elől nem menekülhetünk. Nem tartható a három lépés távolság. E váratlanul bekövetkezett, szokatlan élethelyzetben újragondolhatjuk, mi a prioritás, kik is vagyunk valójában. Lehet, hogy kellemetlen és szokatlan lesz a közelség, de legalább dolgozhatunk rajta, hogy elviselhetőbbek, sőt szeretetre méltóak legyünk önmagunk és mások számára is. Hatalmas pszichoterápiás (ön- és párterápiás) táborrá alakult a fél világ. Kalandra fel!
Utóirat:
A finn posta által kiadott 2020-as húsvéti ünnepi borítékon a csibék szépen egymás után menetelnek, ám ez nem az épp aktuális járványhelyzet miatti szabálykövető magatartás folyománya, hanem afféle ősi csibeszokás. Szerencsére ők hozzák a megszokott formájukat.
maFINN 