Érdekes hírt lehetett olvasni a minap a finn újságokban a lappok halászati jogairól. A Lappföldi Kerületi Bíróság ítélethirdetését beharangozó szalagcímek történelmi jelentőségű döntésről, megkönnyebbült lappokról, mosolyról és örömkönnyekről szóltak. 2019. március 6-án a Bíróság elismerte: a számiknak joguk van saját folyóikban halászni.
Miért is létfontosságú a Kerületi Bíróság döntése a finnországi lappok számára?
Az ügy hátterében az áll, hogy egy 2017. évi új hatósági szabályozás értelmében a lappok csak engedéllyel, és csak korlátozott számban halászhatnak, horgászhatnak a Teno folyóban és környékén.
A Teno (vagy más néven Deatnu) a norvég-finn határon fekszik; ez Észak-Skandinávia legnagyobb folyója, lazacban rendkívül gazdag. Nagyon értékes és változatos a halállománya a Teno mellékfolyóinak is (például Utsjokinak és Vetsijokinak).
Utsjoki (amely folyónév, településnév és járásnév is) Finnország északi részén, Lappföldön található az északi sarkkörön túl. Ez a Norvégiával határos vidék a természetkedvelők, a túrázók, a horgászok és a halászok Kánaánja. Az 5370 km²-nyi Utsjoki járásban rengeteg a tó és a folyó (a vízzel borított terület: 202,93 km²).
A észak-finnországi Teno menti települések lakosai nagyrészt lappok. Utsjoki járásban a lakosság száma: 1239 fő, az összlakosság körülbelül fele beszéli a lapp nyelvet. A lappok (vagy ahogy ők mondják: számik) négy állam területén élnek: Finnországban, Norvégiában, Oroszországban és Svédországban. Összesen kb. 75.000-en vannak, közülük Finnországban kb. 10 400 fő él.
A lappok az Európai Unió őslakos népe saját történelemmel, nyelvvel, kultúrával, életmóddal és identitással. A saját kultúrájuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez való jogukat a finn alaptörvény elismeri és védi. A lappok ősi joga a szabad halászat is, hiszen a mai lappok ősei évszázadokon át szabadon halászhattak, horgászhattak a saját folyóikban. Ezt a jogot 2017-ben a törvény erejével elvették tőlük.
A hatóságok szerint a Teno folyó és mellékfolyói halállománya vészesen csökkenni kezdett, védeni kell a hal-, különösen a lazacállományt, ezért született meg egy új norvég-finn halászati egyezmény, ezzel együtt egy új hatósági szabályozás Finnországban, amely a Teno környéki folyók felett állami kontrollt rendelt el, azaz engedélyhez köti, korlátozza a halászatot. Ez a korlátozás éppúgy vonatkozik a helybéliekre és a hobbiból halászó-horgászó turistákra is.
Mit is jelent ez a korlátozás a lappoknak?
Nem kevesebbet, mint az identitásuk megkérdőjelezését, emberi jogaik sárba tiprását, ugyanis a halászat a lapp identitás szerves része. Évszázadok óta minden lapp foglalkozik horgászattal és halászattal kortól és nemtől függetlenül. Az iskolában is tanítják a hagyományos, hálóval történő lapp halászati technikát, amely igencsak hatékony módszer a lazacok egyszerre nagy tömegben történő kifogására.
Az új szabályozás más szempontból is megnehezíti az itt lakók életét (az itt élő nem lappokét is): a becslések szerint az ún. lazacturisták, a kifejezetten a horgászat miatt ideutazó turisták hatvan százaléka eltűnt, emiatt a turizmusra épülő vállalkozások nehéz anyagi helyzetbe kerültek, jónéhányuk meg is szűnt. A más vidékeken élő lappoknak szintén nagyon megnehezíti a halászáshoz jutás lehetőségét az engedélyvásárlási kötelezettség.
A korlátozás megakadályozza, hogy a lapp iskolákban tanítani lehessen a gyerekeknek a hagyományos halászatot. ,,Ez a mi lapp mivoltunk, a nyelvünk és a kultúránk eltűnéséhez vezet” – hangsúlyozza Annti Kateekeetta, a szabályozás ellen tiltakozó mozgalom egyik szervezője. ,,A lappok évszázadok óta halásznak, ez a kultúrájuk része, ennek a tiltása, akadályozása a lapp kultúra elleni támadás” – fogalmaztak más aktivisták.
Öt lapp halász úgy döntött, hogy továbbra is folytatják a halászatot ugyanúgy, mint eddig, szabadon, őseik útját járva. Ők maguk fordultak a Bírósághoz, saját maguk ellen adtak be keresetet az engedély nélküli halászati tevékenységük miatt, és várták a bírói döntést.
A kerületi bíró döntött: szabadon halászhatnak ezután is a perben megnevezett lapp lakosok. Az ítélet kihirdetését örömkönnyek között fogadták a számik. A felszabadult sóhaj teljesen érthető: március 6-án nem kisebb döntés született, mint annak elismerése, hogy a 2017-ben született finn-norvég halászati egyezmény és az új halászati hatósági szabályozás szemben áll a finn alaptörvénnyel, amely biztosítja a lappok jogát nyelvük, kultúrájuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez.
A számik halászati jogainak korlátozása tehát alaptörvény-ellenes és a lappok alkotmányos jogait sérti. A Bíróság döntése után a lappok továbbra is halászhatnak korlátok nélkül, engedélyhez nem köthető a tevékenységük.
A döntés győzelem, de még csak az első lépés, hiszen jelen esetben annak a néhány halásznak az önmaguk ellen beadott keresetéről született döntés. A lapp halászok és az aktivisták azt remélik, a bírósági döntés minél hamarabb magasabb jogi szintre lép, és minden egyes lappra vonatkozni fog. Ekkor lesz majd igazán elmondható, hogy a lappok törvényben biztosított alapjogai nem pusztán üres frázisok.
Markku Kiikeri, a jogtudományok doktora a bírói ítélet kapcsán arról beszélt, jogilag ez egy nagyon érdekes és fontos ügy, amely általános érvényű lehet abban a vonatkozásban, hogyan hatnak a nemzetközi egyezmények a finn alaptörvény értelmezésére.
Persze ez a történet sem fekete-fehér. Finnország lakossága nem teljesen egységes az ügy megítélésében, a folyók, illetve halállományuk védelme továbbra is megoldandó feladat, az új halászati törvény és egyezmény még érvényben van.
maFINN 