Ebben a február eleji, havasesős-napsütéses, téli-tavaszi írásban néhány egyszerű gyógyírt szeretnék bemutatni náthára és szezonális bánatra. Hagyományosat és továbbgondoltat, maFINN módra. A kimondottan nem gasztrotudományos blogbejegyzés végén pedig még az is kiderülhet, van közös pont a finn és az indiai konyhában.
A nátha mint a kreativitás forrása
Tagadhatalan, hogy ez a hónap nem a blogírásról szólt a számomra, de azért így sem telt egyhangúan. Volt benne siker, pénz, csillogás (na, jó, inkább csak átvitt értelemben) és egy kis makacs gyereknátha (egészen konkrétan). Ám így utólag visszatekintve az elmúlt időszakra, még a megfázás is lehet érdekes (újra)felfedezések ihletője.
Egy szürke januári napon több adag tea megfőzése után, épp egy minden problémát megoldó ,,csodaital” után vágyakoztam, s a jól bevált finomság jutott elsőként eszembe: a finn glögi.
Létezik tökéletes glögi?
Aki egyszer úgy dönt, glögit készít, és elkezdi felkutatni a legjobb receptet, szembesül azzal, hogy a variációk száma végtelen. Még a kimondottan hagyományosnak nevezett receptúrákból is hatalmas a kínálat.
Én általában ezt a glögit szoktam elkészíteni (szabadon variálva), és nemcsak karácsonykor, hanem máskor is alkohol nélkül, hiszen a bor nélküli változata gyerekeknek is szuper.
Arra gondoltam, hogy ha létezik tökéletes meleg ital, akkor most meg kell találnom a titkos receptet. Olyanra van szükségem, ami egy ötévesnek is kifogástalanul beválik.
Már a glögifőzés puszta gondolata is felszabadítóan hatott a kreativitásomra. A glögifűszerekkel a kezemben további ,,alapanyag-kutatást” végeztem a spájzban.
Az a konyhai nagyparancsolat inspirált, mely szerint:
ha van egy kipróbált receptünk, az nagyszerű, ugyanakkor semmi sem gátoljon meg bennünket abban, hogy bátran kísérletezzünk, majd a tanulságot vonjunk le a végeredmény láttán.
Harcos, náthaaűző kedvemben ennek megfelelően cselekedtem.
Mi történik, ha megvannak a glögihez szükséges alapfűszerek (kardamom, fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, esetleg gyömbér), van méz is, de áfonyalé éppen sehol sem akad?
Finom forróitalok születhetnek, más gyümölcsök levéből is. Működik a csoda például narancslével vagy almalével, sőt akár különböző levek keverékével is.
A kardamom dicsérete
Pár nap alatt az otthon fellelhető összes gyümölcs levéből készítettem fűszeres innivalókat, sőt néha-néha a kevésbé vonzó ízű teákkal is összekevertem a forró italokat. Továbbra is lelkesen szagolgattam az illatos fűszereket, különösen a kardamom nyűgözött le.
Emlékszem, a kardamommal Finnországban találkoztam először. Persze a létezéséről tudtam korábban is, de nemigen használtam, csak távolról csodáltam.
Egy átlagos finn konyhában előkelő helye van a kardamomnak, amely az indiai ételeknek is egy fontos összetevője (lévén Indiában őshonos gyömbérféle).
A szív fűszereként is emlegetett növény megterem Indián kívül többek között Közép-Amerikában is. A finn üzletekbe leginkább Gautemalából érkezik a kardamommag,
A kardamomot (finnül: kademumma) Finnországban évtizedeken át tradicionálisan hosszú, keskeny műanyagtartóban árulták. Az 1960-as, 70-es években szinte kizárólag ebben a formában lehetett hozzájutni ehhez a sokoldalű fűszerhez. Ma a megszokás miatt még mindig sokan keresik ezt a fajta kiszerelést az üzletek polcain, holott már régóta kapható másféle, praktikusabb csomagolásban is.
Állítólag azért is népszerű még mindig a 8 grammos csomag, mert ez az a mennyiség, ami egy kisebb adag kelt tészta megalkotásához szükséges. Kimérni sem kell, csak beborítani a masszába a műanyagcső teljes tartalmát.
(Fűszer)átjáró a finn konyhából az indiai konyhába
Ha van otthon kardamom, akkor megvan az összekötő kapocs a finn és az indiai receptek között, s felváltva készíthetünk például finn glögit, édes és sós kelt kalácsokat, mézeskalácsot vagy indiai finomságokat.
És ha épp csodaital-receptek után kutatunk, akkor muszáj készítenünk aranytejet is, amely az indiak ,,varázsitala”. Igaz, ezúttal a kardamom csak egy lehetséges kiegészítő összetevő.
Az aranytej receptek sűrűjében is könnyű elveszni. Más-más vélemények vannak arról, forraljuk- e a tejet, szűrjük-e az italt fogyasztás előtt, milyen tejet használjunk, mennyi is a kurkuma ideális mennyisége stb.
Ha sikerült döntést hoznunk, melyik tuti tipp alapján készítsük el az aranytejünket, és utólag kiderül, nem jót választottunk, akkor legközelebb más variációkat is kipróbálhatunk. Érdemes kíslérletezni, mert tényleg kitűnő ital a kurkumás tej.
A kurkumával még barátkozóknak azt ajánlom, hogy kis adagokkal kezdjék, majd fokozatosan növeljék a kurkumapor mennyiségét.
Az aranytej esetében nekem az vált be, hogy nem forralom fel teljesen a tejet (ez a kisgyermekkorukban forralt tejjel traumatizáltak számára is vállalhatóvá teszi az indiai nedű élvezetét). Aki bármilyen okból csak növényi tejet fogyaszt, használhat hozzá például kókusztejet vagy mandulatejet is.
Végezetül két blogot szeretnék ajánlani:
- a finn receptek után kutatóknak: FINN KONYHA
- India és az indiai ételek iránt érdeklődőknek: MESÉLJ NEKEM INDIÁRÓL…
Jó főzést, és jó olvasást!
maFINN 