A kutya az ember legjobb barátja és hűséges társa. Jóban és rosszban. Még a háborúban is.
A kutyák a (világ)háborúkban is mellettünk álltak. Szolgáltak, azaz hadi kutyaként segítettek embertársai(n)knak a fronton és a frontvonalon kívül. Sok olyan tettet, gyakran hőstettet hajtottak végre, amire az ember nem lett volna képes. A hadi kutyák bátrak, magabiztosak, kiegyensúlyozottak, szívósak és erős idegzetűek voltak, így sorsdöntő helyzetekben is számítani és támaszkodni lehetett rájuk.
A finn függetlenségért több száz kutya harcolt 1939 és 1944 között a téli háborúban és az úgynevezett folytatólagos háborúban (finnül: jatkosota), amely Finnország és a Szovjetunió között zajlott. Majd ott voltak a finn-német lappföldi háborúban is (1944-45). Mindezt rengeteg korabeli fotó is tanúsítja az 1939-1945 közötti történelmi korszakot bemutató érdekes és értékes finn SA-képarchívumban.
A háborúban a kutyák fontos szerepet töltöttek be például az őrködésben és a hírvivésben, különleges képességeikkel nélkülözhetetlenné váltak a betegellátásban, a nyomkövetésben, illetve a felderítésben, sőt voltak köztük bombaszakértők és az eltűnt személyek feltárásában jeleskedők is. (Egyébként modern technológia ide vagy oda, ma is szükség van négylábú barátainkra világszerte a hadseregben.)
Persze még jobb lenne, ha többé nem lenne ok arra, hogy ilyen képek készülhessenek a háborús kutyahősökről és a szimpla ,,közlegényként” szolgáló, még csak hőssé sem váló, de a harcokban is ránk vigyázó ebekről és gazdáikról. Erről pedig egy régi szám jutott eszembe a PG Csoporttól 1996-ból: ,,Csak háború ne legyen…”.
A háborús kutyákról még több kép megtekinthető a forrásul szolgáló újságcikkekben, valamint az SA-archívumban.
maFINN 