Ki a tantermekből, tanuljunk a szabadban!

Menjünk ki a tantermekből a szabadba, lélegezzünk mélyeket, dolgozzunk csoportban, lássunk, szagoljunk, érezzünk, alkossunk! A finnek hisznek ebben.

Időnként úgy tűnik, az oktatás egy állóvíz, ahol alig van értékelhető változás. Ha azonban egy kicsit távolabbról szemléljük a dolgokat, akkor be kell látnunk, megdöbbentően nagy átalakulások mentek végbe az elmúlt évszázadok, sőt az elmúlt évtizedek során is a tanítási-tanulási módszerekben. Igaz, táblákra, székekre és padokra továbbra is szükség van az iskolákban, de már csak emlék, amikor az oktatás arról szólt, hogy a diákok (lehetőleg katonás rendben) ülnek a padokban, és bámulják a minden tudást birtokló pedagógust és a mindenféle okossággal sűrűn teleírt táblát. Minél kevesebbet mozognak, kérdeznek és gondolkoznak, annál jobb. (Ezzel persze nem a őskáoszt szeretném népszerűsíteni, mert azt senki sem szereti.)

A változatosság gyönyörködtet, tartja a Cicerónak tulajdonított mondás. A tanítási és tanulási folyamatokat is megkönnyíti a sokszínűség és a változatosság. Az persze más kérdés, milyen eszközökkel érhető el mindez, és hogy az adott körülmények között mi az, ami valóban működőképes lehet. (Mert igen, megkerülhetetlen valóság a nagy létszámú osztály, a halmozottan hátrányos, bénító szociokulturális közeg, a 45 perces órák béklyója, az érdeklődés és az életjelek teljes hiánya vagy épp a mentális-szociális eredetű örökös zizegő nyughatatlanság.)

A finn Äitiyden Ihme magazin a minap a szabadban történő tanulás hasznosságáról publikált egy cikket. A finn oktatásban ugyanis egyre többször kerül szóba a tantermek falain kívül zajló tanulás és tanítás. Különösen az óvodákban és az alsó tagozaton alkalmazzák szívesen a módszert az érintettek. A szabadban történő tanulásnak köszönhetően a gyermekek kapcsolatba kerülnek a természettel, ráadásul tevékenykedés közben sajátítják el az ismereteket. Gyakorolni tudják a csoportmunkát, és megtanulják, hogyan kell tiszteletben tartani a természetet és a környezetünket.

Azt hiszem, ennek a módszernek a hatásosságát és élményt nyújtó voltát kevesen tagadják. S joggal juthat eszünkbe  egy újabb ókori mondás, mely szerint nincs új a nap alatt. Talán az a fajta tudatosság és célorientáltság teheti újszerű módon aktuálissá a szabadban tanulást, amely nagyon gyakran hiányzott, sőt hiányzik az oktatásból. (Bár a spontaneitás ereje sem vitatható, időnként a kreativitás felszabadításának leghatásosabb formája tud lenni.)

Mit is jelent a szabadban tanulás a hétköznapi gyakorlatban? A maga egyszerűségében minden olyan tanulási forma idetartozik, amely az iskolafalakon kívül, a szabad levegőn történik. Középpontjában a tevékenykedtetés és a csoportmunka áll, illetve a tanulási környezetnek az intézmény falain túli tágítása. A szabadban tanulás helyszíne lehet akár az iskolaudvar, az erdő vagy egy park, hiszen mindegyik nagyszerű és bőséges tananyagforrásként szolgálhat.

A gyermekkor kritikus időszak minden ember életében, és fontos, hogy a gyerekek elkezdjenek az iskola segítségével felépíteni egy olyan alapot, amelyre felnőttként majd támaszkodni tudnak.

Sajnos manapság a gyermekek jelentős része nem ismeri a természetet, kevés időt tartózkodik a szabadban, sokkal több időt tölt el bent, mint kint, alig mozog a nap folyamán. A társadalmi viszonyok változásai hatással vannak az oktatásra, a pedagógiára is, újfajta tanulási környezet kialakításra van szükség. A motiváltság elérése egyre nehezebb, ezért több eredménnyel kecsegtet, ha a megtanítani kívánt ismereteket és készségeket különböző és változatos oktatási környezetben próbáljuk meg tálalni és elsajátíttatni a gyermekekkel.

Bár valamelyest általánossá vált már a finn iskolákban a szabadban tanulás, de még most sem tisztult le teljesen, mi és hogyan is történjen a szabadban történő tanulás címén az oktatási intézményekben. Ami tény, hogy a kint tartózkodás a gyermekek számára friss levegőt és észrevétlenül bekövetkező testmozgást biztosít. Fejleszti a szociális és a kommunikációs képességeket és készségeket, jobb lesz a diákok testi-lelki közérzete, növeli az esztétikai és az érzékszervi tudatosságot.

A közösen, manuálisan végzett szabadtéri feladatok hozzájárulnak a finommotorika és a nagymozgás fejlesztéséhez, valamint komplex személyiség- és közösségfejlesztő hatásuk van. A szabadban tanulva a jövő felnőttjei talán megtanulják tiszteletben tartani a természetet és a környezetüket.

Összegezzük hát a leírtakat egy újabb szállóigével Rousseau után szabadon: vissza a természet(es)hez!


Ha tetszett a cikk, kövess Facebookon is!

Ha olvasnál még hasonló bejegyzéseket, ajánlom ezeket az írásokat is a figyelmedbe!

https://finlandnews.cafeblog.hu/2019/02/27/friss-levegovel-es-papiralapu-konyvekkel-ovhatjuk-gyermekeink-szemet/

https://finlandnews.cafeblog.hu/2019/06/19/a-hangoskonyv-megnyugtat-a-kozos-meseolvasas-otcsillagos-egyuttlet/

https://finlandnews.cafeblog.hu/2019/05/30/mit-gondolsz-a-pedagogusok-tanev-vegi-megajandekozasarol/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s