Egy írás a felelősségvállalásról, és arról, hogy mindannyian szúnyogok vagyunk.
Bónuszként néhány környezetbarát riasztószer, végezetül egy felejthetetlen zenei videó és egy szép táncprodukció. Szigorúan szúnyog módra.
A szúnyogok mindig is jelen voltak az életünkben, csak most többen vannak, mint az előző években. Eddig (önző ember módjára) ahhoz voltunk szok(tat)va, ha az ízlésünkhöz képest több szúnyog van, akkor azokat a kedvünkért központilag gyorsan elpusztítják (azaz gyérítik) minden egyes érintett településen.
Most, amikor a megnövekedett szúnyoglétszám és az (ilyen-olyan okok miatt) kevésbé működőképes gyérítés hatására öngondoskodó felnőttként kell viselkednünk szúnyogügyben is, nézzük, hogyan tudjuk felvenni a környezetbarát harcot a mindenütt jelenlévő vérszívókkal, illetve hogyan és miért legyünk velük empatikusabbak.
A szakemberek még keresik a jövőért felelős megoldásokat a védekezésre, ám mi is sokat tudunk tenni a magunk közvetlen környezetében egy kis odafigyeléssel.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egy nagyon alapos írást tett közzé arról A szúnyogirtás természetvédelmi kockázatai és biológiai megoldásai címmel, hogyan alakíthatunk ki egy olyan madár- és állatbarát környezetet, ahol természetes eszközökkel tudjuk a szúnyogterhelést valamelyest csökkenteni.
A szúnyogokkal hosszabb ideje, természetes módszerekkel küzdő finnek szintén hagyományos és természetes módszerekkel igyekeznek távol tartani az otthonuktól (és a testüktől) a kellemetlen, folyton csípős kedvű, zümmögő lakótársaikat.
A hozzáállásuk alapja (s talán sokunknak ez megy a legnehezebben), egyszerű tényként kezelni és elfogadni, hogy a földön nemcsak emberek élnek, hanem például szúnyogok is. Ha ez megvan, be kell látnunk azt is, hogy a környezetünket nem terhelhetjük tovább veszélyes anyagokkal, mert a mérgek nem szelektálnak, minden élőlényre hatással vannak, így ránk, emberekre is.
A legegyszerűbb, hagyományos módszer, hogy megakadályozzuk a nyomot hagyó nagy találkozást: tegyünk szúnyoghálót az ajtókra, az ablakokra, akár az ágyak (főként a gyerekágyak) fölé.
Ha a szabadban kell tartózkodnunk, akkor a testünket jól fedő ruhákban közlekedjünk, bár a legvérmesebb példányokat így sem tudjuk majd kicselezni.
A MME fent említett összeállításában az is olvasható, hogy a szúnyogok jobban vonzódnak a sötét, meleg színű ruhákhoz, kevésbé kedvelik a fehéret, és általában a hideg színeket. (Nem tudom, a színtanácsadók milyen ruha viselését ajánlják ez esetben a különböző színtípusoknak. Az biztos, hogy a meleg színekben életre kelő tavasz és ősz típusoknak több kompromisszumra van szükségük most a szúnyogkorszak idején, és a fekete színhez ragaszkodóknak is érdemes átgondolniuk az esti összeállításukat.)
A cipőnk is legyen zárt, ha szúnyogbarát helyeken járunk, mert profi módon a legkisebb rést is felfedezik a lábbelinken, és csak ámulhatunk, hogy mennyi szúnyogcsípés fér el mondjuk egy apró gyermeklábon.
Bár az üzletekben kapható sokféle riasztó és füstölő, legjobb, ha mi magunk készítünk természetes és ezáltal emberbarát szúnyogriasztókat! Jöjjön egy videó, amely három könnyen megvalósítható megoldásra hívja fel a figyelmünket:
- Elsőként a citromot ajánlják a figyelmünkbe, amely a lakásban nyújthat segítséget a szúnyogok ellen. A citromillatot a szúnyogok nem kedvelik, így aztán bevethetjük minden formában, akár illóolajként is. Nem véletlen, hogy a szúnyogriasztó kencékben is ez a leggyakoribb alapanyag. A legjobb persze, amennyire lehet, megakadályozni, hogy a kellemetlen lakótársak bejussanak a lakásba.
- A második ötlet egy házi készítésű füstölő, ezt kültéri használatra ajánlják. Nem kell hozzá más, mint egy üres konzervdoboz és egy kevés száraz kávézacc. Meggyújtjuk, és már kész is a füstölőnk.
- A harmadik tipp egy bőrre kenhető kence, amelynek olívaolaj az alapja. Két evőkanál (jó minőségű, hidegen sajtolt) olívaolajhoz adjunk hozzá 20 csepp (szintén jó minőségű, tiszta) illatos illóolajat. Eukaliptusz-, citrom- vagy levendulaolaj a legmegfelelőbb erre a célra, ugyanis a szúnyogok nem kedvelik ezeket. Az olajos kenekedéstől ápoltabb lesz a bőrünk is, nem mellesleg.
Ami még segíthet: újra és újra emlékeztessük magunkat arra, hogy az élet szép, szúnyogokkal együtt is. Lehet, hogy ez járt-e a fejében az Aikuinen nevű finn banda tagjainak is 2015-ben, amikor elkészítették örökbecsű nyári slágerüket?
A Szúnyog című számuk videóklipjében egyikük szúnyogként repdes a finn nép, sőt az egész emberiség nevében, s miközben minden refrénrészben megvallja szúnyogvoltunkat, átadja nekünk jókívánságait, és arra buzdít bennünket, élvezzük a nyarat és a nyárestéket.
A dalnak (mint minden valamirevaló örökzöld slágernek) filozófiai mondanivalója, vagy ha úgy tetszik, általános emberi üzenete van.
Pekka Eronen, a klipben szúnyogként debütáló előadó arra szeretné felhívni a figyelmünket, hogy egy kicsit mindannyian szúnyogok vagyunk, hiszen, ahogyan a szúnyogok is csak néhány hétig élnek, ugyanúgy nekünk is, földi halandóknak, mindössze néhány hetünk van arra, hogy élvezni tudjuk a a nyári szabadságunkat. (Sőt, ennek a logikának a mentén azt is kimondhatjuk: van, akinek még egy nőstényszúnyognál is mostohább a sorsa.)
Egy biztos, ha engeded, az embergyérítő vizuális és zenei hatáselemekkel kábító szúnyogbarát dal néhány percre téged is kirepít a szürke hétköznapokból.
Most, hogy sikerült megértenünk és elfogadnunk: mindannyian szúnyogok vagyunk, jöjjön a bizonyíték arra, hogy a szúnyogok akár esztétikai élmény okozói is lehetnek puszta létükkel, méghozzá úgy, ahogy azt Kant állította: ,,Szép az, ami érdek nélkül tetszik”.
Forrás: Iltalehti
maFINN 