Tove Jansson és a múminok világa a sokszínűség, az elfogadás és a tolerancia szimbólumai. Egy meglepő döntés miatt a jogutódok bebizonyíthatták, hogy ez az örökség ma is élő, aktuális, és jó kezekben van. Múminhoz méltón, mondhatni ,,múminosan” cselekedtek és nyilatkoztak.
A múminok világszerte töretlen népszerűségnek örvendenek, így aztán nincs abban semmi meglepő, hogy nemrég épp New Yorkban a Brooklyn Közkönyvtárban nyílt egy Tove Janssonról és a múminokról szóló kiállítás és könyvbemutató. Ám ezúttal mégis történt valami rendhagyó.
Az egyik karakterre, Haisulira (angolul Stinky, magyarul Bűzmók) a rasszizmus árnyéka vetült. Haisuli egy bajkeverő, hazudós, kissé büdös (ám szerintem ezzel együtt roppant szerethető, színes és izgalmas figura), akit Tove Jansson sötét színekkel rajzolt meg, ezért a könyvekben és a filmekben azóta is sötétbarna vagy fekete színnel ábrázolnak.
E külső miatt most Haisuli nem kívánatos személlyé vált, ugyanis a könyvtár egyik támogatójának kérésére a könyvtárból száműzték azokat a képeket, amin a fekete szőrmók szerepelt volna. Úgy vélték ugyanis, hogy rossz érzéseket kelthet, hogy pont ilyen külsőt (színt) kapott egy negatív figura.
Már önmagában ez a helyzet egy véget nem érő vita témájává válhatna, ami remek alkalom lenne egy indulatos egymásnak feszülésnek. A múminok 80 éves történelme során nem volt példa hasonló esetre. Hála istennek, Roleff Kråkström, a Moomin Characters vezérigazgatója nem adott ennek teret, és egyértelműen nyilatkozott az ügyben:
Sem most, sem a jövőben nem fogom azt gondolni, hogy bármit is, amit Tove alkot, rasszistának lehetne minősíteni.
Kråkström szerint a Brooklyn Könyvtár célja egy olyan kiállítás létrehozása volt, ahol mindenki szívesen látottnak és minden tekintetben elfogadottnak érezheti magát, és ez minden könyvtár alapvető és tiszteletreméltó célja.
Egy baráti beszélgetés során bár KRÅKSTRÖM továbbra is határozottan fenntartotta azon véleményét, hogy semmi sem állhat távolabb Tove Janssontól, mint a rasszizmus vagy bárminemű kirekesztés, ugyanakkor a másik fél érzéseit és gondolatait figyelemmel meghallgatva megállapította, hogy ,,az érvei jók, ésszerűek és elegendőek voltak” ahhoz, hogy egy kompromisszumos megoldás szülessen.
Így aztán a kiállításon ugyan nem szerepel Haisuli, ám a könyvtárból nem tiltották ki teljesen (ott maradt a polcokon a könyvekben, kiadványokban és más kihelyezett tárgyakban, múmin-termékekben is).
Kråkström arra hívja fel a figyelmet, hogy minden olvasó a saját történetein és tapasztalatain keresztül értelmezi a műveket (ez alól a Múminok sem kivételek).
Bűzmók egy huncut és önző karakter, aki nem eredendően gonosz, és minden hibájával együtt nagyon emberi. A történetformálásban fontos szerepe van, ahogyan a többi kevésbé barátságos szereplőnek is, hiszen jól ellenpontozzák a múminok nyugodt, barátságos, sőt időnként indokolatlan pátoszba hajló jellemét.
Kråkström szerint az incidens nem árt a múminok hírnevének. Ezzel teljesen egyet értek. A vita lezárult, a botrány elmaradt, és szerintem Tove Jansson is elégedett lenne a döntéssel.
A szellemi öröksége tovább él, és aktuálisabb, mint valaha.
Források: Iltasanomat, Helsingin Sanomat, New York Times
maFINN 