Mikko, a híres sügér harca a depresszióval

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hal, akit Mikko néven ismert meg a világ. A Covid miatt majdnem teljesen elveszítette életkedvét, szó szerint beleszürkült a hétköznapokba, de végül, ahogy ez a mesékben lenni szokott, talán minden jóra fordul… Egy kortárs, igaz történet következik.

Image
Fotó: Liisa Lahti, ILTALEHTI

Hogy ki Mikko? Miért lett híres, vagyis mivel tűnt ki sok-sok sorstársa közül? Hogyan lett sajtóhír a puszta létezése? Mióta tart és minek köszönhető a népszerűsége, amely állítólag Európán túlról is lázban tartja a rajongókat? Íme Mikko tanulságos élete dióhéjban…

Mikko egy fűrészfogú sügér. Nem őshonos Finnországban, ezért szorul gondozásra. A fűrészfogú sügérfélék sekély tengerrészeken és korallzátonyokon világszerte megtalálhatók. Nagy részük trópusi vizekben él, némelyek pedig a mérsékelt öv tengereiben fordulnak elő, s bár alkalmazkodó képességük kiváló, a jeges finn tenger nem nekik való.

Mikko otthona a híres helsinki Linnanmäki Vidámpark. A médiasztár sügér azonban nem itt született, hanem egy magánszemély kis hobbiakváriumában kezdte meg életét. A bölcsőjéül szolgáló akváriumot hamar kinőtte, így először egy állatkereskedés fogadta be, majd 16 évvel ezelőtt a a helsinki vidámpark Sea Life nevű (a víz alatti világot bemutató) akváriumparkjának lakója lett.

Mikko meglehetősen temperamentumos jószág. Nem könnyű etetni, folytonos fickándozásával már nem egy rutintalan gondozót megijesztett.

Mikko imádja a halat

Ráadásul nem tűri meg maga mellett a hal- és kagylótársaságot sem (bizony felfalja, aki nem elég szimpatikus a számára, a mérgező típusokat sem kíméli, emiatt saját magát is képes életveszélybe sodorni), tehát (részben önhibájából) halbarátok nélkül kénytelen tengetni életét.

A helsinki vidámpark állatgondozói hamarosan belátták, hogy a kissé különc Mikkónak saját léttérre van szüksége. Így esett meg, hogy hősünk egy 14 ezer literes önálló ,,lakásba” költözhetett, s egyúttal elmondhatja, hogy a helsinki vidámpark lakói közül csak a cápák és a ráják élnek nagyobb akváriumban, mint ő.

Születésnapjára haltortát kapott.

Mikko tehát él, mint hal a vízben, szó szerint és átvitt értelemben is magára vonatkoztatva ezt a mondást. Ám a történet még csak most kezdődött, s a minden mesehőst sújtó próbatételek Mikkót sem kímélik! Halnak lenni sem egyszerű manapság!

Mikko nem közönséges kopoltyús. Rá is hatnak a folyton változó világ zavaros körülményei. Nem csoda hát, ha a jelenleg 17 éves és 17 kilós finn sügért is utólérte korunk népbetegsége: a depresszió.

Mindez pedig jórészt a koronavírus okozta világjárvány következménye, hiszen Mikkót, ahogyan az őt befogadó vidámparkot is, a járvány miatt hosszú ideig elkerülték a látogatók. Ez a magányos periódus túlzottan megviselte a sürgés-forgáshoz szokott halat. Szürke életet élt, és még a színe is szürkébb lett a szokásosnál.

Mikko a közösségi médában is gyakori szereplő, bár erről ő tehet a legkevésbé

Mikko nem most először néz farkasszemet a tartós rosszkedvvel és mélabúval. Néhány évvel ezelőtt is hasonló depresszív hangulat uralta a lelkét, és akkor segítségképpen kitalálták, hogy az akváriumba benyúlva megsimogatják. A simogatáshoz (hátvakaráshoz) használt üvegmosó kefét azonban egy óvatlan pillanatban bekapta a szomorú sügér, és ezzel komoly életveszélybe sodorta magát. A vizet is le kellett engedni a medencéből, 15 tonna tengervizet pumpáltak ki, hogy segíteni tudjanak az állaton. Végül Mikko épp bőrrel (azaz pikkellyel) úszta meg a kalandot (és a műtétet) 2019 decemberében. Az esetről az Iltalehti videóban számolt be.

2020 novemberében ismét segítségre szorult a nyüzsgéskedvelő hal. A bezártság nagyon megviselte. Ekkor a világjárvány miatti szorongató egyedüllét-érzését azzal igyekeztek tompítani a szakemberek, hogy egy síkképernyős monitort tettek Mikko akváriuma közelébe, és YouTube-videókkal igyekeztek őt szórakoztatni. Főként a tengerről, halakról és korállokról szóló kisfilmekkel próbálták felvidítani az állatot, de a látogatók neki készített üdvözlővideóit is rendszeresen levetítették a depressziós sügérnek.

Mikko lételeme, hogy emberek vegyék körül. Bánatában elszürkül, de ha valaki a közelébe megy, akkor felélénkül és a színe is élénk kékre változik.

Karácsonykor sem feledkeznek meg a mélabúra hajlamos Mikkóról

A simogatást most is nagyon kedveli. Ezúttal jobban ügyelnek a gondozók arra, hogy mivel nyúlnak be a testi érintésre vágyó nagyhal akváriumába, ahogyan erről a Maaseudun Tulevaisuus videóját megtekintve mi magunk is meggyőződhetünk.

Mikko története szerencsére még nem ért véget, de ennek ellenére néhány tanulságot ki-ki levonhat magának. Én magam is megteszem, és rögtön négy bölcsességet is közkinccsé teszek:

1. Ha sügérnek neveznek, ezentúl vedd megtiszteltetésnek! 2. Finnországban (még depressziós) halnak lenni is elég jó. 3. A gondokba bele lehet szürkülni, de Mikko példája lebegjen a szemünk előtt a reménytelennek tűnő időszakokban! Ha a sügérnek sikerült, nekünk is menni fog! 4. Ne nyeljük le az üvegtisztító kefét, és ne faljuk fel a barátainkat!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s