Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hal, akit Mikko néven ismert meg a világ. A Covid miatt majdnem teljesen elveszítette életkedvét, szó szerint beleszürkült a hétköznapokba, de végül, ahogy ez a mesékben lenni szokott, talán minden jóra fordul… Egy kortárs, igaz történet következik.
Hogy ki Mikko? Miért lett híres, vagyis mivel tűnt ki sok-sok sorstársa közül? Hogyan lett sajtóhír a puszta létezése? Mióta tart és minek köszönhető a népszerűsége, amely állítólag Európán túlról is lázban tartja a rajongókat? Íme Mikko tanulságos élete dióhéjban…
Mikko egy fűrészfogú sügér. Nem őshonos Finnországban, ezért szorul gondozásra. A fűrészfogú sügérfélék sekély tengerrészeken és korallzátonyokon világszerte megtalálhatók. Nagy részük trópusi vizekben él, némelyek pedig a mérsékelt öv tengereiben fordulnak elő, s bár alkalmazkodó képességük kiváló, a jeges finn tenger nem nekik való.
Mikko otthona a híres helsinki Linnanmäki Vidámpark. A médiasztár sügér azonban nem itt született, hanem egy magánszemély kis hobbiakváriumában kezdte meg életét. A bölcsőjéül szolgáló akváriumot hamar kinőtte, így először egy állatkereskedés fogadta be, majd 16 évvel ezelőtt a a helsinki vidámpark Sea Life nevű (a víz alatti világot bemutató) akváriumparkjának lakója lett.
Mikko meglehetősen temperamentumos jószág. Nem könnyű etetni, folytonos fickándozásával már nem egy rutintalan gondozót megijesztett.
Ráadásul nem tűri meg maga mellett a hal- és kagylótársaságot sem (bizony felfalja, aki nem elég szimpatikus a számára, a mérgező típusokat sem kíméli, emiatt saját magát is képes életveszélybe sodorni), tehát (részben önhibájából) halbarátok nélkül kénytelen tengetni életét.
A helsinki vidámpark állatgondozói hamarosan belátták, hogy a kissé különc Mikkónak saját léttérre van szüksége. Így esett meg, hogy hősünk egy 14 ezer literes önálló ,,lakásba” költözhetett, s egyúttal elmondhatja, hogy a helsinki vidámpark lakói közül csak a cápák és a ráják élnek nagyobb akváriumban, mint ő.
Mikko tehát él, mint hal a vízben, szó szerint és átvitt értelemben is magára vonatkoztatva ezt a mondást. Ám a történet még csak most kezdődött, s a minden mesehőst sújtó próbatételek Mikkót sem kímélik! Halnak lenni sem egyszerű manapság!
Mikko nem közönséges kopoltyús. Rá is hatnak a folyton változó világ zavaros körülményei. Nem csoda hát, ha a jelenleg 17 éves és 17 kilós finn sügért is utólérte korunk népbetegsége: a depresszió.
Mindez pedig jórészt a koronavírus okozta világjárvány következménye, hiszen Mikkót, ahogyan az őt befogadó vidámparkot is, a járvány miatt hosszú ideig elkerülték a látogatók. Ez a magányos periódus túlzottan megviselte a sürgés-forgáshoz szokott halat. Szürke életet élt, és még a színe is szürkébb lett a szokásosnál.
Mikko nem most először néz farkasszemet a tartós rosszkedvvel és mélabúval. Néhány évvel ezelőtt is hasonló depresszív hangulat uralta a lelkét, és akkor segítségképpen kitalálták, hogy az akváriumba benyúlva megsimogatják. A simogatáshoz (hátvakaráshoz) használt üvegmosó kefét azonban egy óvatlan pillanatban bekapta a szomorú sügér, és ezzel komoly életveszélybe sodorta magát. A vizet is le kellett engedni a medencéből, 15 tonna tengervizet pumpáltak ki, hogy segíteni tudjanak az állaton. Végül Mikko épp bőrrel (azaz pikkellyel) úszta meg a kalandot (és a műtétet) 2019 decemberében. Az esetről az Iltalehti videóban számolt be.
2020 novemberében ismét segítségre szorult a nyüzsgéskedvelő hal. A bezártság nagyon megviselte. Ekkor a világjárvány miatti szorongató egyedüllét-érzését azzal igyekeztek tompítani a szakemberek, hogy egy síkképernyős monitort tettek Mikko akváriuma közelébe, és YouTube-videókkal igyekeztek őt szórakoztatni. Főként a tengerről, halakról és korállokról szóló kisfilmekkel próbálták felvidítani az állatot, de a látogatók neki készített üdvözlővideóit is rendszeresen levetítették a depressziós sügérnek.
Mikko lételeme, hogy emberek vegyék körül. Bánatában elszürkül, de ha valaki a közelébe megy, akkor felélénkül és a színe is élénk kékre változik.
A simogatást most is nagyon kedveli. Ezúttal jobban ügyelnek a gondozók arra, hogy mivel nyúlnak be a testi érintésre vágyó nagyhal akváriumába, ahogyan erről a Maaseudun Tulevaisuus videóját megtekintve mi magunk is meggyőződhetünk.
Mikko története szerencsére még nem ért véget, de ennek ellenére néhány tanulságot ki-ki levonhat magának. Én magam is megteszem, és rögtön négy bölcsességet is közkinccsé teszek:
1. Ha sügérnek neveznek, ezentúl vedd megtiszteltetésnek! 2. Finnországban (még depressziós) halnak lenni is elég jó. 3. A gondokba bele lehet szürkülni, de Mikko példája lebegjen a szemünk előtt a reménytelennek tűnő időszakokban! Ha a sügérnek sikerült, nekünk is menni fog! 4. Ne nyeljük le az üvegtisztító kefét, és ne faljuk fel a barátainkat!
maFINN 