Furcsa év volt. Emlékezetes. Viszonyítási pont, amely ledobja magáról a ráaggatott címkéket. Megrengett alattunk a föld. Távolságot tartottunk, és közben esélyt kaptunk, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz és másokhoz.
Egy 1972-ben írt Eeva Kilpi-vers jutott ma eszembe, amit most szeretnék megosztani veletek 2020. utolsó napján, és azt kívánom mindenkinek, bátran lépjen be az új évbe.
Aludni indultam, s közben arra gondoltam:
Holnap befűtöm a szaunát,
jól fogok bánni magammal,
sétálok, úszok, mosok,
este meghívom magam egy teára,
barátian és elismerően szólok hozzám,
dicsekszem velem: Te, pici, bátor nő,
én bízom benned.
maFINN 