2019. november 30-án Finnország a téli háború kitörésére, a veszteségekre és a győzelmekre emlékezett. 80 év telt el, de ami ott és akkor történt, az örökre és kitörölhetetlenül a finn nemzeti identitás szerves részévé vált.
1939. november 30-án a Szovjetunió megtámadta Finnországot. A négy hónapon át tartó téli háború megmutatta, hogy a Szovjetunió hadi ereje nem megingathatatlan. Ráadásul mindezt egy olyan olyan kis nép bizonyította be kitartásával és hősiességével, aki bár élvezte a többi nép szimpátiáját, de akiről kevesen hitték, hogy bármi is esélye lenne a vörös hadsereg túlerejével szemben. Közel háromszoros létszámbeli és jelentős technikai fölényben voltak a szovjet katonák a finnekhez képest.
105 nap — 105 gyertya
Az állami ünnepség helyszíne a Helsinkiben található (téli háborús) nemzeti emlékmű előtti tér volt. A hivatalos programon részt vett: Sauli Niinistö, köztársasági elnök; Tuula Haatainen, az országgyűlés alelnöke; Antti Kaikkonen, honvédelmi miniszter, Jan Vapaavuori, Helsinki polgármestere és Eero Pyötsiä, altábornagy.
Az ünnepi megemlékezés részeként a koszorúzás után 105 mécsest gyújtottak meg az emlékmű körül, ugyanis 105 napig tartott a téli háború. A mécsesek mindazokért égtek, akik valamilyen módon a téli háború sorsdöntő napjainak résztvevői voltak: finn katonák és civilek, más nemzetek önkéntesei, illetve Finnország barátai a világ különböző részéről.
Sauli Niinistö, finn köztársasági elnök arra hívta fel az emlékezők figyelmét, hogy „a téli háború csatái hősies történetek voltak, amelyek lehetőséget adtak Finnországnak egy új történet létrehozására. “
Niinistö kiemelte a háború előtti tisztelgés nem a háború dicsőítése, hiszen „a téli háború brutális és kegyetlen volt. Sokan életüket és egészségüket adták, hogy Finnország élhessen.”
A TÉLI HÁBORÚ
„Dávid és Góliát harca” 1939. november 30. és 1940. március 13. között
„A világ közvéleménye egyértelműen a finn néppel mutatott rokonszenvet, a fennálló erőviszonyok tükrében azonban “Dávid és Góliát harcában” a Vörös Hadsereg gyors, erőteljes győzelmét várta. A nagyhatalmak közül a Hitlerrel háborúban álló Nagy-Britannia és Franciaország nem szándékozott katonát pocsékolni a finn szabadság vesztett ügyéért, az Egyesült Államok viszont 10 millió dollár összegű segélyt folyósított Finnországnak.
A téli háború négy hónapja alatt csaknem 11 000 önkéntes utazott a skandináv országba, amelynek megsegítésében tevékeny részt vállalt a Teleki-kormány is: egy 346 főből álló önkéntes zászlóalj mellett hadfelszerelés és humanitárius segély érkezett Magyarországról. A magyar csapat Kémeri Nagy Imre főhadnagy vezetésével Nagy-Britannián és a Skandináv-félszigeten keresztül érkezett meg a finn frontra. Ekkorra azonban már a szovjet erőknek sikerült áttörnie a karéliai földszoros második védvonalát, és hamarosan megkezdődtek a béketárgyalások.” (Újkor.hu)
„A kemény finn tél teljesen felkészületlenül érte a szovjeteket. A katonák – akiknek többsége melegebb éghajlatú orosz területekről érkezett – semmiféle speciális kiképzést nem kaptak a hóval borított tájon zajló hadműveleteket illetően és az ilyen körülmények között létfontosságú felszerelésnek és ellátmánynak is jócskán híján voltak. (…)
Bár 1940 márciusában aláírt moszkvai békében a finnek végül kénytelenek voltak elismerni vereségüket, az ország megtarthatta függetlenségét és „csak” egyes határmenti területeit kellett átadnia a Szovjetuniónak. (…)
Európa másik oldalán pedig Németország teljhatalmú diktátora, Adolf Hitler sasszemekkel figyelte a finn-orosz háború fejleményeit és egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy ha a kis finn hadsereg ekkora gondokat képes okozni, akkor a Vörös Hadsereg képtelen lenne ellenállni a Wermacht támadásának. A sors fintora, hogy a téli háború igazi tanulságát neki sem sikerült levonnia: 1941-ben a németek épp úgy a téli körülményekre felkészületlenül indultak Oroszország meghódítására, mint ahogy Sztálin küldte saját csapatait Finnország ellen.” (mult-kor.hu)
Forrás: HS, YLE
maFINN 