VÉLEM.ÉN.(Y): Nemrég az onlájn portálokat pásztázva egy olyan fotó került elém, melyen felső tagozatos diákok boldogan nézegetik a nekik szánt új könyveket az iskolában. A könyvekkel teli dobozok tárva-nyitva. Az érdeklődés, a lelkesedés őszintének tűnik…
Olvasni kezdtem a képhez tartozó cikket, s kiderült, nemcsak egyetlen intézmény tanulói kaptak könyvcsomagot, hanem minden egyes felső tagozatba megérkezett a több mint 100 könyvből álló ajándék. A Kulturális Alapítvány ezzel kívánja támogatni a fiatalok olvasástudását és olvasási kedvét a tanév elején. De jó, ilyen is van! – gondoltam magamban, mert lelkesedni akkor is ér, ha nem hazai vonatkozású a hír. Mindez ugyanis Finnországban valósult meg.
Az YLE újságírója szeptember elején ellátogatott Tampere város egyik iskolájába a téma kapcsán. Az adomány minden úgynevezett yläkoulu diákjához (7-9. évfolyam) megérkezett a napokban. Talán tényleg nem az újságírók jelenlétének tudható be, hogy a diákok izgalommal nézték meg a csomag tartalmát, és igyekeztek már előre lecsapni a számukra legsokatígérőbbnek tűnő könyvekre.
Az egymillió értékű támogatásból a Finn Gyermekkönyv Intézet állította össze a csomagot a fiataloknak. Igyekeztek az adott korosztálynak leginkább megfelelő választékkal előrukkolni. Külön figyelmet fordítottak a fiúk olvasási szokásaira, mert bizony Finnországban (is) keményebb és rafináltabb küzdelmet kell vívni értük, mint a nőnemű olvasókért.
A könyvválaszték igen vonzóra sikeredett, az ötletgazdák valóban a 7-9. osztályosok olvasástudására kívántak pozitív hatással lenni. A három doboznyi olvasmány egyike sem afféle kiselejtezett, senkinek sem igazán kedvére való iromány. Nem is holmi poros, a távoli történelmi időkbe visszatekintő, veretes, és szinte reménytelenül befogadhatatlan papírköteg (a kamaszok többsége szempontjából). Sőt még csak az sem mondható el róluk, hogy egy szűk (tudós, politikus vagy egyéb bennfentes elit) réteg által, főként a saját körük számára íródott, komoly betűhalmaz díszpéldányai lennének, amelyek szépen mutatnak majd a polcokon, ahol aztán roppant csinosan, de egyre kétségbeesetten várják, hogy az érdeklő tizenévesek mikor kezdik őket végre átlapozni, vagy legalább megközelíteni. (Ezzel egyáltalán nem azt kívánom állítani, hogy a történelem poros, a történelmi olvasmányok befogadhatatlanok, vagy hogy a szépirodalom nem kortárs művei nem értékesek és nem élvezetesek. Pusztán arra vonatkozik a megjegyzésem, nem mindegy, kit mivel kínálunk, ha rá szeretnénk szoktatni valamire. És az sem mindegy, hogy ki, milyen céllal és milyen olvasnivalóval ajándékozza meg az oktatási intézményeket.)
Ami Finnországban már 20 évvel ezelőtt is feltűnt, hogy ott bizony mernek szórakoztató irodalmat adni a gyermekek kezébe. Az iskolákban nemcsak az irodalomtörténet klasszikusait kell/lehet olvasni, hanem sok minden mást is. A nagy klasszikusokat merik egyszerűsített nyelven, rövidítve, könnyített kiadásban megjelentetni. Nem számít ez sem szentségtörésnek, sem a kánon gyalázatos arculcsapásának. A cél az olvasás megszerettetése, az élményalapú megközelítés. Ha már megvan a kedv, megvan a gyakorlat és a lendület, akkor idővel a mélyebb mondanivaló, az elvontabb tartalom megértése is lehetségessé válhat. Az sem kizárt, hogy az olvasás megkedveléséhez nem a szépirodalom, hanem mondjuk az ismeretterjesztő szövegek segítségével jut el valaki. A lényeg, hogy megtörténjen az áttörés. Finnországban nem kell egyéni utakat bejárnia azoknak a pedagógusoknak, akik ezt az irányvonalat szeretnék képviselni az oktatásban, hiszen eleve így épül fel a tanterv, ez jellemző a taneszközökre, ez a természetes, ez az alapvetés.
Az is szembetűnő volt számomra a finn gyerekkönyvtárak és az iskolák közös olvasási programjának megismerésekor, hogy (a finn modellel összevetve) mintha nálunk mindenki egy korosztállyal idősebbeknek szóló könyvvel lenne megkínálva. Gyakori, hogy az alsós nebulók küszködnek azokkal a szövegekkel, amelyek még egy felső tagozatos számára is nem kevés kihívást jelentenek (és így tovább felfelé). Az ifjúsági és a kortárs irodalom művei pedig mintha nem is léteznének az iskola falain belül, illetve léteznek, valamiféle mellékes, kissé bizarr érdekességként, esetleg kiegészítőanyagként (amire legtöbbször nem jut idő!). Ők a könyvesboltok és az internet világának bohém lakói, akik csak ritkán, lábujjhegyen léphetnek be az oktatási intézmények komor, veretes olvasmányokhoz szokott tantermeibe.
Így aztán nem csoda, hogy még mindig az Egri csillagok lenne a legnépszerűbb könyv hazánkban, ha egy rögtönzött közvélemény-kutatásba kezdenénk, mert sok embernek ez a regénycím jut elsőként az eszébe (egyéb tapasztalat híján). (Nem szeretném a Gárdonyi-mű értékét és jelentőségét kétségbe vonni, sőt tudom, hogy többeknek meghatározó olvasmányélménye volt vagy lesz ez a kötelezővé vált olvasmány. Ugyanakkor, ismerve az átlag- és nem átlagolvasó (diák és nem diák) korlátait és a Gárdonyi-regény nyelvezetét, erős a gyanúm, hogy jóval kevesebben olvasták, mint ahányan kedvenc olvasmányukként nevezik meg, ha valami miatt efféle vallomásra kényszerítik őket.)
A finn diákok szeretik a különböző ifjúsági könyvsorozatokat, valamint a világszerte felkapott slágerkönyveket is. Az F1-es pilótáról, Kimi Räikkönenről szóló, gyorsan best sellerré váló (egyébként magyarra is lefordított) életrajzi könyvből is létezik már könnyített olvasmány Finnországban a fiatalok, a finn nyelvet nem anyanyelvi szinten értők, illetve a bármilyen egyéb okból olvasási-szövegértési nehézséggel küzdők számára. Az iskolákhoz eljuttatott csomagba az eredeti Kimi-könyv mellett (természetesen) ebből a könnyített kiadásból is került néhány példány. Az olvasnivalók között van többféle műfajú szöveg, hazai és külföldi szerzők munkái. Néhány verseskötet is helyet kapott az ajándékcsomagban.
Aki aggódna a kisebbek miatt, ne tegye! A finn alsó tagozatosok szintén kaptak könyvcsomagot, csak ők egy másik projekt keretében.
Szóval, nincs más hátra, mint előre: könyvcsomagot az iskolákba tüstént! Frisset, ropogósat, érdekeset!
maFINN 