Itt a tanév vége, ilyenkor megindul a beszélgetés a szülők között arról, hogyan történjen a pedagógusok év végi megajándékozása. Ám mint minden olyan téma, amely így vagy úgy sokakat érint, igencsak ellentétes véleményeket tud kiváltani. Vannak, akik szerint ez a legtermészetesebb dolog a világon, mások szerint épp ellenkezőleg, már a puszta felvetéstől is rossz érzésük támad. Valószínűleg a pedagógusok sem egységesek ennek a dolognak a megítélésében. A napokban több finn újságcikk is foglalkozott ezzel a kérdéssel.
A KALEVA című napilap arra a következtetésre jutott, egy kis édesség vagy ajándékutalvány nagyon is megfelelő ajándék, a lényeg a köszönet valamilyen kifejezése. A lap által megszólaltatott Jaakko Salo, a Pedagógusok Szakmai Szervezetének vezetője úgy véli: „Természetesen az ajándék mindig jóleső érzéssel tölti el az embert, de a pedagógusok nem várnak el semmilyen ajándékot.” Szerinte inkább az adás örömén van a hangsúly, ha ilyesmire sor kerül. Salo szerint a legjellemzőbb ajándékok az édesség, a virág, karácsony tájékán a gyertya. Szintén gyakori, hogy a gyerekek maguk készítenek valamilyen képeslapot vagy köszönetnyilvánító kártyát.
Salo úgy látja, az év végi ajándékozásban nincsenek különösebb trendek, mindig is volt valamiféle megemlékezés a tanév befejeztével, és lesznek a továbbiakban is. Az pedig közösségenként változó, hogy az ajándékot külön-külön vagy együtt veszik meg a szülők.
A másik (a szülői) oldalról is megkérdeztek egy illetékest. A Szülők Szövetségének nevében Ulla Siimes alkotott véleményt, aki szerint a köszönet mindig nagyszerű dolog, köszönetet kifejezni pedig nagyon sokféleképpen lehet. Az a fontos, hogy ez egyik félben sem okozzon feszültséget, illetve ne váljon semmiképpen sem versenyhelyzetté. Ő is úgy gondolja, hogy a köszönet szóbeli kifejezése vagy egy gyerekek által készített ajándék is igazán szívmelengető tud lenni. Az ajándékvásárlás nem elvárás, de sokan szeretnék ilyen módon is kifejezni a köszönetüket. Siimes arról is beszámolt, mostanában egyre többször fordul elő, hogy a diákok és a szülők együtt találnak ki és készítenek el valamilyen ajándékot. Ez akkor az igazi, ha mindenki örömmel vesz részt a közös alkotásban.
Az ILTASANOMAT felidézi azt az esetet, amikor Espoo városa megtiltotta tavaly év végén, hogy a tanárok elfogadják a karácsonyi ajándékokat, beleértve az oly népszerű ajándékutalványokat is.
A lap által megkérdezett egyik helsinki tanár azt nyilatkozta: „Szerintem az egész felvetés értelmetlen és idiotizmus. A tanári munkában nincsenek semmilyen plusz juttatások vagy céges ajándékok. Az ajándékozást semmilyen módon nem lehet megvesztegetésnek tekinteni. A tanárok nem valamiféle közhivatalnokok, annak tekinteni őket nagyon távol áll a valóságtól. Azt is bevallotta, pályafutása 30 éve alatt nagyon sok kedves ajándékot kapott, mindegyikért nagyon hálás volt. Elárulta, alkohollal is megajándékozták már. Nem tartaná jó ötletnek, ha kormányzati szinten tiltanák az ajándékozás minden formáját, egyúttal minden pozitív visszajelzést, csak azért, mert vannak, akik rosszul érzik magukat emiatt. Egy másik fővárosi tanár szerint is az alkohol, a csoki vagy az ajándékutalvány nagyon általános és elfogadható ajándék az iskolákban.
Jyväskylä városa is hasonlóan szigorúan járt el, mint Espoo. Az ajándékutalványok elfogadását tiltja, és eléggé körmönfontan szabályozza, hogy milyen értékű ajándék az, ami még belefér a jogszabályi keretbe, vagyis mi az, ami értékét és minőségét tekintve az adott szituációban nem számít megvesztegetésnek. A cél, hogy a hatósági fellépésbe vetett bizalom ne gyengüljön.
Oulu városa nem kívánja szabályozni az ajándékozást, bár a város nevében megszólaló Pasi Mäkikyrö azt azért bevallotta, nem tartja szerencsés ajándéknak az alkoholt, főleg a kisgyermekekkel foglalkozó intézményekben.
Turku városában az a hivatalos álláspont, hogy alkoholt nem szabad elfogadni, és a túl nagy értékű ajándékot sem, de hogy mi számít annak, az nincs definiálva.
Sem Helsinki, sem Vantaa oktatási intézményeiben nincs érvényben központi állásfoglalás ajándékozás ügyben. Ezek a városok bíznak abban, hogy a pedagógusok maguk is el tudják dönteni, hogy az ajándék az adott helyzetben elfogadható-e vagy sem.
Végül egy saját vélemény: egyetértek Helsinki és Vantaa városával. Bízzunk a szülői és a pedagógusi közösségek józan ítélőképességében és jóindulatában. Hálásnak lenni jó érzés. Ha valaki nem hálás, nem szeretne adni, az sem gond. Nincs elvárás. Tartsuk tiszteletben egymást ebben a döntésünkben is. Annyi minden van, amit szabályozni lehetne és kellene. Egészen más léptékű kérdésekben. És főképp ne tegyük egymást paranoiássá. Ha az ajándékozás elveszíti az igazi lényegét, ha nincs benne az adás öröme, akkor már teljesen mindegy is, hogy mekkora az adott ajándék pénzzel kifejezhető értéke. Ez viszont valósággal szegénnyé tehet bennünket.
Ha van kedved, kérlek, szavazatoddal mondd el a véleményed!
https://www.playbuzz.com/item/40e41e78-2f14-4bb8-bd23-ff203b16fe9c
maFINN 