Erdő mélyén piros a szamóca

Jön, jön, jön. Az igazi, az édes, a szabadföldi.

Mindenkinek megvan a maga kedvenc lelőhelye. Aki pedig teheti, a saját kertjében várja, mikor pirosodnak végre az eprek, és már kezdődhet is a harc a falánk, a kegyetlen, a terveinkre és az alternatív módszerekre kíméletlenül fittyet hányó meztelencsigákkal. (De őket most inkább hagyjuk, nincs itt semmi keresnivalójuk, éljenek az eprek!)

Ha az eper vagy szamóca szó elhangzik, a látvány, az íz és az illat mellett leginkább két dolog szokott eszembe jutni:

1. az eper szó legyőzhetetlennek tűnő makacs fölénye, hiszen kitartóan uralja a nyelvhasználatot a szamóca szó rovására és a kertészszakma bosszantására (bár engem személy szerint ez egy csöppet sem zavar)

ÉS

2. egy régi-régi finn népdal az általános iskolai énekórákról.

 

EPER VAGY SZAMÓCA?

A hazai eperről (vagy még inkább szamócáról) a 2019. évre vonatkozóan ezt olvashatjuk az AGROFÓRUM weboldalon:

„A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara körképe szerint a magyar szabadföldi szamóca várhatóan május közepén jelenik meg nagyobb mennyiségben a piacokon.

A köznyelvben epernek hívott gyümölcs – valójában szamóca – jelenleg még javarészt görög, spanyol importként kapható, illetve az utóbbi hetekben már a magyar üvegházi, fóliás szamóca is megvásárolható. A hazai szamóca ízében, állagában is nagyságrendekkel jobb a külföldről, több ezer kilométerről behozottnál, hiszen frissen kerül a fogyasztókhoz.”

Bálint gazda pedig így fogalmaz:

„Ezt a gyümölcsöt a kertészszakma dolgozói hivatalosan szamócának nevezik – függetlenül attól, hogy erdőben vagy kertben terem, és nem téve különbséget az apró (lásd: eperajak) és a termetes gyümölcs között.

Igen ám, de ezt a kifejezést a közvélemény – minden botanikai indokoltsága ellenére nem hajlandó elfogadni, és a piacon változatlanul eper néven árulják ezt a finom, ízes, illatos gyümölcsöt.”

A tavasszal örömmel fogyasztott magyar epret tehát inkább szamócának kellene hívnunk, és nem árt szemfülesnek lennünk, ha a hazai szabadföldire vadászunk.

 

EMLÉKSZEL MÉG, KICSIKE, A SZÓRA?

Ha pedig elég idős vagy ahhoz, hogy te is ismerd az ERDŐ MÉLYÉN PIROS A SZAMÓCA című finn népdalt (feltéve, ha az énektanárod ezt az oldalt nem ugrotta át a tankönyvben), akkor akár énekelheted szamócagyűjtés közben (most már érted is a szövegét, míg általános iskolásként szerintem azt sem tudtuk, miről énekelünk olyan nagy vígan; én legalábbis biztosan nem vettem észre, hogy ennek a népdalnak a szamóca csak a mellékszereplője). Emlékeztetőül (vagy új ismeretanyagként) ITT A KOTTA, A SZÖVEG ÉS A HANGANYAG.

Ebben a videóban a finn népdalt (vagyis annak egy improvizációs változatát) Muriel Anderson adja elő.

 

DRAGOMÁN ÉS A FINN EPER

Épp a napokban került a szemem elé, és nagyon megragadt bennem Dragomán György író egyik írása a Facebookon arról, hogy a finn epernél finomabbat eddig még nem kóstolt. Nem tudom, azóta változott-e a véleménye, de amit a finn eperszüretről írt, annál „életesebbet” nem tudok elképzelni. Még nem voltam hasonló élmény részese, de mióta elolvastam ezt a szöveget, néha úgy tűnik, mintha már velem is megtörtént volna:

„Lassan itt az eperszezon, eprésszetek velem:
Életemben a legfinomabb epret Finnországban ettem, friss szüret volt, július elején, ott helyben az eperföldön árulták nyírfakosárban. Hüvelykujjbegynyi vagy alig nagyobb illatos gyümölcsök voltak, a hús lédús volt és hersenő, és olyan tisztán édes, mintha magocskák nem magocskák lettek volna, hanem valamiféle csodás, tisztán eperízű cukorszemecskék. Nem lehetett betelni a vele, benne a volt a hosszú tél hidege és rövid nyár mulandóságának már-már kéjes élvezete, a végtelenül hosszú alkonyokkal szinte egybefolyó hajnalok rózsaszínje csillogott a kettéharapott gyümölcsök húsban. A finnek csak ették és ették és ették, és én is ettem velük, Odüsszeuszra gondoltam, és a lótuszevőkre, azok ehették ilyen mohón a felejtés édes gyümölcseit, az jutott eszembe, hogy azért esszük így a az epret, mert el akarjuk felejteni a tél sötétségét és hidegét, élni akarunk, tele akarjuk töltekezni a legragyogóbb napfénnyel.”

A folytatást is érdemes elolvasni (mármint Dragomán Györgyét mindenképpen, de az én blogbejegyzésem is folytatódik még a kép alatt :-).

 

A FINNEK, A HAZASZERETET ÉS AZ ÉDES SZAMÓCA

A finnek egyik híres mondása: Oma maa mansikka, muun maa mustikka. Szó szerint így fordíthatnánk: A saját országunk szamóca, más országa fekete áfonya. Mindenütt jó, de a legjobb otthon! – mondhatnánk magyarul egy hasonló mondást keresve. Igencsak finom lehetett hajdan is a finn eper, ha az édes szamóca és az édes haza fogalma így összekapcsolódott, majd a nyelv által rögzült a finnek gondolkodásában.

A finn eperszezon nem most kezdődik, náluk még később jön el a hazai szamóca ideje, valamikor június-július környékén. Addig viszont ott vannak a más országokból érkező (ízvilágukban időnként talán inkább áfonyára emlékeztető) importgyümölcsök a szamóca iránt vágyakozóknak. Hát, igen, mi is tudjuk, a hazai tényleg jobb.

 

 

A FINN NŐI MAGAZINOK ÉS A SZAMÓCA

A szamóca mint téma néhány napja a finn sajtóban is újra helyet kapott, ők is várják, ők is szeretik, mert a szamóca valóban nagyszerű csemege. A nőknek szóló magazinok is igyekeznek felhívni az olvasóik figyelmét erre az értékes gyümölcsre.

A Me Naiset magazin nem kevesebbet állít egyik májusi cikkében, mint hogy a szamóca valóságos egészségbomba, sőt organikus gyógyszer, amely jó hatással van az emberi szervezetre:

  • A szamóca könnyű finomság, viszonylag alacsony a kalóriatartalma (47 kcal/100 g), ugyanakkor az érzékenyebb gyomrúak nem habzsolhatják számolatlanul.
  • Az édes, érett eper C-vitaminban rendkívül gazdag. A C-vitamin az egyik legnépszerűbb az étrend-kiegészítő termékek között is, mivel általános közérzetjavító hatása van, és a náthás, influenzás betegségek lefolyását meggyorsítja.
  • Mivel a szamócának magas a víztartalma (85%), azoknak is érdemes fogyasztaniuk, akik hadilábon állnak a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztással. 

  • A szamóca rostban gazdag étel, rosttartalma vetekszik a rozskenyérével (2 dl eper nagyjából annyi rostot tartalmaz, mint egy szelet rozskenyér). Jó hatással van szervezetünk cukor- és zsírháztartására.
  • A szamóca egészséges édesség. Fruktóztartalma magas, a fruktóz a legédesebb cukorféleség, amely a gyümölcsökben természetes formában jelen lévő, lassan felszívódó gyümölcscukor.
  • A szamóca megszépít és felfrissít. Ehhez bizony nagy mennyiségben és rendszeresen kell belőle falatoznunk.
  • Folsavtartalma magas, így különösen a nők nagy barátja, hiszen ők hajlamosabbak a folsavhiányra, mint férfitársaik.

Ha a szamóca igazán lédús, édes és zamatos, akkor tulajdonképpen egy szempillantás alatt megfeledkezünk mindenről, az összes kalóriatáblázatról és egészségügyi javallatról, és csak élvezzük az ízeket, esetleg dalra fakadunk.

Ilyen szamócákat és epreket kívánok mindenkinek idén tavasszal!

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s