Az igaz nagy durranás a csend szilveszterkor és újév napján.
Emlékszem, amikor gimnáziumi osztályfőnököm elmesélte, náluk otthon az volt a szokás, hogy szilveszter napján ugyanúgy lefeküdtek aludni a nap végén, mint máskor. Éjfélkor pedig, amikor megszólalt a harang, egyik oldalukról a másikra fordultak (ezt persze nem szó szerint kell érteni, de hatásos volt a mondata, az biztos. Emlékszem, én szó szerint képzeltem el a jelenetet). Tizenévesen ennél döbbenetesebb szilvesztert el sem tudtam volna képzelni.
Volt még egy nagyon emlékezetes szilveszterem gyermekkoromból, amikor a budapesti rokonainkhoz utaztunk el, és néhány órán át kora este, sötétedés után, csak mi gyerekek ide-oda metróztunk, buszoztunk. Minden erőnkkel arra összpontosítottunk, hogy követni tudjuk a fővárosi forgatagban gyorsan és rutinosan közlekedő pesti unokatestvéreinket, miközben fogalmunk sem volt, merre járunk, és hová tartunk. Mindenütt üvöltöztek körülöttünk, petárdák durrantak, zaj volt és természetellenesnek ható, túlpörgött vidámság. Mai fejjel biztosan nem érezném ezt ennyire apokaliptikus élménynek, de akkor így történt. Az is furcsa volt, amikor a tízemeletes házak ablakából perceken át üvöltöztek a felnőttek éjfélkor kiengedve magukból az év összes bennmaradt energiáját.
Aztán teltek az évek, történt sok minden, és volt sokféle a szilveszter: csendesebb, zajosabb, vidámabb, és volt kifejezetten gyászos is, de ritkán éreztem azt, végre eljött az én napom. Egyszer aztán úgy alakult, megvalósítottam azt a szilvesztert, amiről a gimiben mesélt az osztályfőnököm…
… és jó volt. Rájöttem, hogy gyakran csak rajtunk múlik, mekkora jelentőséget tulajdonítunk a napoknak. Érezhetjük szorongatóan kellemetlennek, vagy akár kimondottan kellemesnek is ugyanazt a helyzetet.
Láttam szép tűzijátékokat, de alapjában véve nem hiányzik az életemből ez e fajta nagy durranás, és egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy egy szép napon felkerekedek bevásárolni néhány pirotechnikai eszközt egy erre kijelölt bódéban, hogy valamivel fölspanoljam magam szilveszter éjjel. Viszont elfogadom azt is, ha valakinek ez a fontos, ez esik most jól.
Kell néha a zajos ünneplés is. Jó hallatni és hallani az életjeleket.
Az új évre most mégis azt kívánom, legyen benne elegendő csend. A jóleső fajtából.
Egy ,,természetesen csendes” YouTuber, Hilja videójával kívánok boldog új évet mindenkinek, aki ezt a blogbejegyzést olvassa. Ez a jókívánság a naptár aktuális állásától függetlenül mindennap érvényes a részemről, mert szerintem új évet kezdeni az év bármely napján lehet. Csak szándék kérdése.
A finn Hilja ezt a videót Naturally Silent nevű YouTube-csatornáján néhány évvel ezelőtt épp egy szilveszter-újév alkalmával készítette a havas Lappföldön ezekkel a nyitógondolatokkal:
,,Mivel nem igazán érdekel a hagyományos ünnepi időszak, szeretek a természet nyugalmába ,,menekülni”. Ezúttal a hagyományos szilveszteri téli túrám a Syöte Nemzeti Park eldugott vidékére vezetett, ahol lefoglaltam magamnak az Isoniemiben egy menedékházat. A kunyhó az egykori fűrészmalom szaunája volt. Jó volt ott tölteni az évfordulót, élvezve a csendet, anélkül, hogy bármi más dolgom lenne, mint befűteni a kunyhót és létezni.”
maFINN 